Számos oka lehet annak, ha valaki elhalasztja a nyugdíjba vonulás időpontját. A leggyakoribb ok az, hogy az tovább illető szeretne dolgozni, akár változatlan feltételekkel, például továbbra is teljes munkaidőben.

Ez a döntés pozitív hatással lehet a későbbi nyugdíj összegére, mivel a további munkavégzés során a szolgálati idő tovább növekedhet, akár több évvel is. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor már megnövekedett szolgálati idővel lehet számolni. (Nyugdíjasként nem szerezhető további szolgálati idő, mivel a nyugdíjból nem történik járulék fizetés)

Így tehát más lehet a nyugdíj összege a korhatár betöltése időpontjában megállapítva, illetve egy azt követő, akár évekkel későbbi időpontban.

A törvény lehetőséget ad arra, hogy ha valaki eléri a számára előírt nyugdíjkorhatárt és legalább 20 évet dolgozott, akkor igényelheti, hogy az öregségi nyugdíját megállapítsák (vagyis rögzítsék) anélkül, hogy azt kifizetnék.

Ha valaki a nyugdíjkorhatár elérése után továbbra is dolgozik, és legalább egy évnyi szolgálati időt gyűjt, miközben nem kap nyugdíjat, akkor amikor ténylegesen nyugdíjba megy, választhat a számára előnyösebb összeg között. Ez lehet az eredetileg megállapított nyugdíj az éves emelésekkel, vagy az a nyugdíjösszeg, amit tényleges nyugdíjba vonuláskor számolnak ki számára. Így nem szenved hátrányt a későbbi nyugdíjba lépés miatt.

A nyugdíj összegének előzetes rögzítése nem lehetséges azok számára, akik a nyugdíjkorhatár betöltése és a tényleges nyugdíjazás közötti időszak legalább felében özvegyi nyugdíjat kaptak. Ugyanez vonatkozik arra is, aki a nyugdíjkorhatár elérésekor még csak résznyugdíjra jogosult, vagyis aki nem teljesített 20 évet, de legalább 15 évet már dolgozott. A nők, akik 40 éves jogosultsági idő alapján kedvezményes nyugdíjat vehetnek igénybe, szintén nem élhetnek ezzel a lehetőséggel, mert ők még nem érték el a törvényileg meghatározott korhatárt, amikor a kedvezményes nyugdíjukat megállapították.